Nézni

Két kicsi sötét pont nézi szememben

Az életet, mely körülront engem.

Kiállítások káprázata ez,

Én nézem és nem nyúlok semmihez,

Nézem mint gazdag éjszakákon át

Álmaim ünnepi forgatagát,

Virraszt szemem, éber két katonám

Alvó életemnél a nyoszolyán.

Nézni a fényeket, nézni felhőket,

Nézni gyászruhás vékony szőke nőket,

A farsangot, mely utcámon elnyargal

És nem menni a vihogó farsanggal,

S így vonulnak és nézhetek utánok:

Nyári éjek és téli délutánok.

Óh nézni: száll a napfényes vasárnap,

Órák, amikor randevúkra járnak.

Óh nézni... bennem nincs vágy, cél, erő,

Így vár tunyán a trónkövetelő.

Csak ne bomolna semmi a szemembe,

Láz, mámor, könny ne gyujtogatna benne.

Világéletemben tisztán és szépen

Néznék, mint holt húgom egy régi képen.

Így nézzenek hű szemeim halálig,

Egy szép, komor csók szent pillanatáig.

Szép néma csók lesz. Eljön egyszer, holnap:

Pilláim örökre egymásra forrnak.

Ha idebenn majd minden elaludt,

Nagy csönd lesz, leeresztem a zsalut.