SOMOGYI LOLINAK

A világ elfáradt már szagosodni. Unta,

hogy mifenének tettem asztalomra.

S igyekezett árnyékot vetni,

nagyobbat mint a kertben

s elfáradt, mikor nem néztem oda.

De észrevettem.

És nógattam a bimbót: nyilj ki!

kezemből virágozva hullj ki,

virág-világ!

Ej, ködben élünk! hullj derengvén:

szivem felé fordulva gyengén, -

no, bátorság, hisz van még jóbarát -

óh nem az Isten, nem. De Somogyi

Lolli vigyáz reád. -

azért írtam ezt néki, igaz barátsággal és szeretettel. Attila

1929. febr. 20.