ALLÉGORIE

A gyenge bokor levelét

fátyolba burkolá a dér,

jaj, nemsokára itt a tél,

a bokorugró hócseléd.

Pamutszoknyáját a ledér

fejünkre boritván cselét

ködökből szövi és csalét

a zsíros, pirítós kenyér.

Csuszkás az erdei fenyér,

min medve korcsolyáz eléd,

üres két mancsa bús tenyér.

S mint munkabér potyog beléd:

a nyár az egekben henyél,

mig szíved főzi ételét.

Sonnet, Alphonse de Sociales.

1928. szept. 30.