(HAJNALI TÍZ ÓRA...)

Hajnali tíz óra, dübörög a vekker,

Sári piacra mén, kezében a cekker,

Kezében a cekker, én meg irodába,

Ottan is, ottan is hinzelő szobába.

Belég a szalvétán, pénztárkönyv a párnán,

Hejh de elfáradni - vecsernyére várván,

Öreg írógépek fáradt kopogása

Mind az én kedvemnek hazavágyó mása.

Egy nagy asztal mellett szunyadnak,

Vagy öles késekkel uzsonnát ragadnak,

Hejh pedig üresen, vagy félig rakottan

Restanciás pócok roskadoznak -

S mégis feltünik a vacsorapénz-csillag

És a kövér könyvek nagy vígan kinyílnak,

Kinyílnak, harsognak - Jut tán bőven tinta,

Ez isteni nedű poros lapjainkra.

1923 [?]