[TÖREDÉKEK 8]

A nap még füstölög

a hamvadó hegyek fölött.

A homály inge mögött

dereng a rét.

*

Szól a szája szólitatlan,

gondja kél a gondolatban

erőlködik ám az erkölcs

zsigereim zsugorgatja

ne bolondozz a belemben

ne kopogj a kebelemben

babos vesémet ne vesd ki

ne lankaszd a lábaimat

ne szakaszd a száraimat

ne kanyarogj a karomban

ráncom-redőmben ne rejtezz

ne lúgosítsd a savamat

ne szorongasd a szavamat

- - - - - - - - - - - - - - - -

ráncom ne rángasd, redőmben ne rejtezz

ne torlaszd el a torkomat

ne lapulj meg a lépemen

ne kiáltozz a képemen

csigolyáim ne csikorgasd

fürtöm tövét ki ne forgasd

- - - - - - - - - - - - - - - -

Mintha égnék, láng jár végig,

lábujjamról lobog égig

ne nyisd meg az oldalamat

kicsurran a forralt kőnek

vasból való váladéka

*

Három vak holló kerengett a fán

*

világokat igazgatok:

üveggolyókkal játszom.

Nem szeretnek a gazdagok:

árva gyereknek látszom

*

És ámulok,

hogy elmulok

*

Vak, vak, vak

a kutyák így ugatnak,

az öreg csősz kivénhedett

eljárogál még egy hetet

nem sújt oda fütykösével

nem pöröl már istenével

nem káromol, nem is éber,

szeretne ő tán valamit,

de ha ő sem tudja, hogy mit,

cseléd volt, az istenfáját

néha megtömi pipáját

................................

................................

*

Édesanyám, egyetlen, drága,

te szűzesség kinyilt virága

önnön fájdalmad boldogsága.

Istent alkotok (szivem szenved)

hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,

hogy jó legyek s utánad menjek!

1937. okt.-nov.