INVOKÁCIÓ

Énekelni oly nehéz, hol kiváncsi szemek figyelnek,

Mégis, elfogódva bár,

Fujd el dalod, zengd a munkások dalát.

Föl vagy húzva az életre s végül minden óramű lejár.

Nyisd meg szived, a világ alázatosan ül a kapunál.

Ez itt körül mind ellenség, gondold meg jól, az nyugalmat ád.

Énekelni oly nehéz itt, énekeld a munkások dalát!

Tekints körül e tört sikon, melyre kövér falkában épp betör a homály.

Nincs ideje vigadásnak, ládd a nap is feldöntött pohár.

Mi már nyugtalan álmunkhoz készülődünk - drága a világ, -

Cirpelni kezd a fáradtság; énekeld a munkások dalát!

Óh hogy fetreng a nagy este! Erdős öléből sötéten dől a vér.

Az orvos szerint százhúsz milliónak nem jut egy falat kenyér.

Ama százhúsz millióban, mely a hold-zsupp födte ólban rongyaiba váj,

Megszületett az a Gyermek, kit nem véd sem Isten, sem Király -

Egész világ ege alatt

Emeld föl műszered, szavadat, -

Ismered a modern pszichológiát, -

Szíved elől nincs menekvés. Énekeld a munkások dalát!

Rebbentsd meg a kiváncsiak gúnyos csapatát.

Hölgyek, urak, ismerősök. Mosolyogni akarsz, mint barát.

Rájuk vagy utalva. S mintha néznétek egymást ablakon át.

- Csörrenjen meg az az üveg! Énekeld a munkások dalát!

1932. dec.