(TEHERVONATOK TOLATNAK...)

Tehervonatok tolatnak,

a méla csörömpölés

könnyü bilincseket rak

a néma tájra.

Oly könnyen száll a hold,

mint a fölszabadult.

A megtört kövek

önnön árnyukon fekszenek,

csillognak

maguknak,

úgy a helyükön vannak,

mint még soha.

Milyen óriás éjszaka

szilánkja ez a sulyos éj,

mely úgy hull le ránk,

mint a porra a vasszilánk?

Napszülte vágy!

Ha majd árnyat fogad az ágy,

abban az egész éjben

is ébren

maradnál?

A raktár

előtt poros lámpa ég.

Csak látszik, nem világit,

ilyen az ész, ha áhit.

Pislog élénken, holott

nagy halott

fény az ég.

1932 [?]