TUDTAM ÉN

Tudtam én, hogy itt leszel közel -

erre fordította kőfejét

minden napraforgó és a lég

salátánkat úgy borzolta fel.

Mormolgattam: szoknyád szele ez!

csermely: pipacsbúborral habos,

aranyhalak raja benn a rozs,

illanásuk mosolyodnyi nesz.

Fürdőm vagy te, csengő italom.

Karod hűs ár, melled kavarog,

fülemben is csupán úgy csobog,

hogyha lélegzel a vállamon.

Zúdulj fogamra! parázsban remeg!

Igyalak én, mert szomjas a halál:

óriási korsó sör a nyár,

habok rajta pufók fellegek.

1928. jún.