VIRÁG

Mártinak

Megőrized-e lángvirágom,

mit kezem szivedre tűz?

Heve: nyaram, s ő nyíló berkem:

gyomnyi fekete tűz.

Volt úgy, hogy nem volt füstgyomocska,

de bokros mennyei jel, -

a pokolvihar a virágzást

tőle tanulta el.

Tőle tanulta s fellegszirma

fodrozva, rengve vonult,

s mint jácintporzók, kihajolván

villámival, lenyult.

Szaggatta, tépte gyomocskámat.

Harmatja jégeső,

és megborzongva rája rázta,

ki friss-nedvet leső.

Most virágpora leheletnyi,

és talán meddő korom,

mely, ím, reszketve száll hajadra

és gyászfátyolba von.

Szeresd és viseld lángvirágom,

mit kezem szivedre tűz,

forró nyaram ő s csendes berkem:

gyomnyi fekete tűz.

1928. máj.-jún.