AZ OROSZLÁN IDÉZÉSE

Volt fogam közt már szivar,

csuklómban megállt a kés,

mosdatott habos vihar,

alvó számba szállt a légy,

néni szunnyadt ágyamon,

szépet álmodott szegény.

Tiszteltek, ha vért köhögtem,

mégse köptem hóba én.

Voltam vonító kaján:

halljunk hát nevetni holtat,

vagy a holt is él talán?

Erre ittam jó borocskát,

rágtam főtt malaclapockát,

kezet fogtam balkezemmel,

megpöngettem szemfogam,

isteneim mind eladtam,

ez a ruha másé rajtam,

kereshet pipogya ember,

az én megnyurgult szivemmel,

tükröm mögött szerelemmel,

oroszlánra várok én -

Első ízben cipőm fényét

kényesítse bús sörénye,

másodízben cirógasson,

körme torkomat kitépje,

behunyt szemmel végignyaljon

harmadízben az ágyamon,

pártalanul és üvöltve

őrizze a ravatalom.

1926 nyara