(ANYÁM MEGHALT...)

Anyám meghalt, most nem tudom, hogy viselkedjem vele szemben,

Megfoltozná kabátomat, megnézné milyen szép vagyok meztelenül,

Még soha senkise látott meztelenül!

A parasztok learattak, kis padokon várják a halált -

Poloska marja álmainkat, tányérunk csak falakra való,

Csak egy csöpp vajat adjatok kenyeremre.

De jobb ebédet akarunk, hogy jobbak legyünk,

Több pár cipőt az ágyunk mellé, hogy többek legyünk:

A híd lassan kijön a ködből, a túlparton szuronyok állnak -

Itt az olló, ott pedig a szövendő szövet -

Mire várunk?

1926. ápr.