MUNKÁS

Tedd le kissé a szerszámokat

Engedd szabadon szívedet acélhomlokú barátaival

Sok mindent akarok elmondani elfeledett testvéreidről, akik a vén fák gyökereit betakarják

Hová melegen búnak a kígyók, isznak a csillagok szelíd tejéből, aztán szép halk énekbe fognak

Árnyékképük is kicsúszik a félős gyerekek álmaiból -

Sápadtak azok és meghalnak, mire az ég tehene megérkezik bő, meleg ajándékkal.

És elhoztam én a madarat is, hisz te akartad

Egyszerűen akarok szólni, hisz te akartad

Mindent, amit megérintettem, odaadok a kezeidbe,

Mindent elmondok, amit előtted elhallgattak.

1925. aug. [?]