IFJÚMUNKÁS

Gyere, menjünk édesapádhoz, ott ül a lámpa előtt

Fekete kenyeret eszik, friss vizet önt a poharába, csobog, mint a fiatal állatok lelke

Mindjárt meghallják szomszédai, keresztet vetnek, lehajolnak, fölemelik a roppant lakatot

S csitt csatt - bezárják ajtóikat.

No gyere már, a kémény füstje kékebben száll most otthonába -

Bizony, hogy nagyon szeret téged az édesapád és nagyon vár -

Kimegy este a városszélre, aztán fáradtan hazaballag -

Anyáddal még ébren van soká -

Kinyílik nehéz tenyerük, no gyere már -

Ideje, hogy a pávák széttárják gyönyörű farkaikat.

1925. aug. [?]