KESERŰ

Ó rádióaktivitás! most olvasom és görögdinnyét eszem és erősen tudom

Hogy a világ csak bennünk változik

Színes kereplő vagyok csupán, halljátok? arcom átlátszó, mögötte virágok röpködnek, amint fölbuktak az elektromos hullámokból

Szeretőmtől is elszakít a humanista század, ó lepipált szomorúság, gyújtsd föl ma éjjel a menhelyeket

A bárányok birkák, én szamár vagyok s csak hosszú elnyúlt árnyékom a pásztor

Ha szemem behunyom, az eroplánok lezuhannak és azok is

Melyek belőlem szállnak föl naponta

Te csillogó porszem, állítsd el aranyos motoraidat, reggel úgyis kisöpör az asszony

Ó az asszony, a szeretőm csak sír, csak sír és könnyei tovább hajtják a régi turbinákat

Kár, kár miértünk is

De éljenek a köszörűs inasok, akik fütyörésznek

És nem is tudják, hogy az égbolt fejünk fölül elvitorlázott a pénztárcákba.

1924 ősze