ÉN DOBTAM

Én dobtam ide magamat, szívünkben vakok topognak, de szándékunk egyet jelent a rádiummal

Maholnap Jehovák leszünk, hogy emberré teremtsük magunkat újra

Ez a szerelem s a patakhúrú ének, mely most kinyújtózkodik, hogy fölérjen valahogy kedvesem bokájáig

A lélek hullámhossza éppen a magasságom, ezért van az, hogy csóknak mondjuk a szédítő naprendszereket

Forognak és zengő fekete hajuk alatt szelíden mosolyognak az imádságok.

Nehéz álomban hervadnak az órák

De violakert úszik belőlünk arasznyira a város fölé

Odaindul a vonat s a könnyek árnyékában odasikoltanak a karcsú tornyok

Hát gondoljatok a hárfaszemű fiatalokra, szegények

Nincs, aki friss, tiszta vízzel borulna ártatlan életükre.

1924 ősze