MOST A TEREMTÉS KEZDETÉN VAGYUNK

Ime, már megvan az egysejtű ember,

Él és mozog,

Gondolatokat nyújt ki magából

És visszahúzván kinyújtja újra,

Hogy valamivel is előbbre jusson.

Eddig vergődött, most már ténfereg,

De serény és így mindig erősebb lesz.

Kegyes miattunk a szigorú törvény.

Holnap már ügyesek leszünk,

Könnyen úszunk, szaladunk, repülünk

És ennek így kell lenni

Hogy akkor már nem törődvén mással,

Lelkünk tiszta ruhája legyen,

Kívánt álmunk szűz teste legyen,

Teste ének s igazság legyen,

Alakja Istenhez hasonlóbb legyen

Az eljövendő többsejtű embernek,

Aki belőlünk vetül majd elő,

Aki mi leszünk,

A nagy Továbbcsináló,

Akiért most beteg a világ.

1924 nyara