ESTE VOLT S A BŐRÜNK ÖSSZEÉRT

Este volt s a nyári égről

Rohanó, tüzes vágyak estek belém,

Mikor a bőrünk össze-összeért,

Egész életemmel ott éltem én,

Azon a kicsi, darabka helyen,

Ahol a bőrünk,

A bőrünk összeért.

Most már tudom, őt, őt kerestem,

Mikor jelenést kért az eszem.

S ó, ti kis virágok s ti embertelen messzeségek,

Értitek-e az ő szavát, ölét?

Mert már nem bírom el s az egész asszonyt

Méhike-zümmel és hatalmas

Üstökös-dobó kiáltásokkal

Kihirdetem.

Micsoda melletted a napsütött szöllőhegy,

A hajnalszőrű friss, égi állat,

Vagy a bokrok reggeli ringatódzása

A hajadon földek zsenge tomporán?

Minden asszony csókja összebugyog benned

S már sokszor félek, nagyon félek tőled,

Mert mi nagyon összebogozódtunk

S még minden szabad szálat elkeversz.

Ó, mi akkor is kívánjuk egymást,

Mikor énrajtam szörnyű kövek vannak

És te könnyű felhőkön heversz!

1924 első fele