SZERETŐK

Furcsák és betegek,

Kik sebeket vetnek egymásba, hogy

Beboronálhassák.

Télen tüzek - nyáron

Források fakadnak ujjaikból.

Fáradatlanul csak

Az örök gyönyört szigonyozgatják,

Jégtömböket olvaszt

És szöllőhegyeket

Szárít ki sivatag lehelletük.

Kalászos szemükből

Kiszédült az arcok meleg magva,

Kihull az értelem

Rossz vihederéből

Bomlottpántú, meghasadt agyuknak.

Összemart szájukra

Még tétova mosolyt tetoválnak

S csókjuk, ölelésük

Zengő kerteken át

Egy bibére lopja a szerelem.

Míg a bolygó-bimbók

Meg a virágok milliárdjai

A fényt és virágport

Frissen, egészséggel

Minden társuknak széthajigálják.

1924. jan.-febr. [?]