MŰVÉSZET AZ EMBEREK KÖZÖTT

Kerekek lehettek a talpán,

A táncosnő begurult szemeinkbe,

Egyszerű volt, de ragyogott, mint a kolibrik.

Képzeld el a lápon libegő

És nyujtózkodó, nyurga lidércet.

Szebben ugrált a fiatal kecskénél,

Vagy mint a hamarkedvű komondorkölyök,

Ha futkároz és hempereg a fűben!

Még az esztendőalvók is

Szivesen vele-riszálódtak volna!

Azt se tudom, ki volt mellettem,

Az ujjongás együtt sejhajozott bennünk -

Aztán hirtelen kihült a terem

S mi, emberek, szegények, ismét

Idegenül néztük végig egymást.

1924. febr. 12.