KEDVESEM,

Bizony a szirmok összeborulnak este.

Nem akartalak megcsókolni se,

Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem,

Mint kisgyerek az édesanyját.

A vackorfa a beojtott ággal összenő,

Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal,

Én kedvesem,

És szebb is vagyok, miként az éjszaka

A számlálhatatlan csillagoktól.

Meleg vagy: esőt hozó tavaszi szél,

Mely fogócskára tanítja a gyerekeket

És fölkelti a sáros füveket.

Régóta várt mellem bozontos rengetegje,

Hol éhesen meg félfagyottan

Indulatok aggancsos csapata öklelődött

És most, íme,

Békén legelgeti liliomszavaidat

Meg a violákat.

Mert megjöttél, hisz meg kellett jönnöd,

Én kedvesem.

Még sötét van,

Leheletünk se látszik,

De ablakunkon ragyognak már a jégvirágok,

Odaki hajnalodik

S én még mindig csókokat beszélek.

1924. jan. 28.