AZ ŐRÜLT HAJÓTÖRÖTT

Hahó, te gálya,

Rohanj, mint égő üstökös az éjbe,

Győzelmesen rohanj

A nagy Igazság szűk kikötőjébe,

Hejh! ott daloljon ágyúim száz

Keserű keselyűje békességet,

A hideg ég s a lángoló pokol

Hogy dögvészes borrá langyuljon át,

Hejh ujszülött, hejh, aki haldokol

S te is, te girhes, pókhasú világ,

Ihattok, mint a szomjas kút esőben,

Ezer cigány lesz, mind a gonosz lelkek,

Lakodalom a dicső Pusztulással

És Isten koronája lesz a serleg!

Szeretnétek, heh, tudni, mi lehet még?

Éjfélt Hungária lehányja leplét

S mi víg hajnalba átmulatozunk -

Haha, szép ám a másvilági hajnal!

S ott istenpálinkát iszik mindenki

Egy-egy szívvel, de rugjatok még itt be,

Hisz pálinkáspohártok oly kicsinyke!

Dagadj vitorla, mint dagad a lelkem!

Hát hulljon szét a föld, ha ráfutunk,

De kikötünk az ősi telken!

(Hahó! - rikolt a zord sziklák fölött

S utolsó rongyát vitorlának tűzi

A víg magyar, őrült hajótörött.)

1923. máj. [?]