EZERFÁROSZNYI VÉGZET

Mintha szerelmes béka

Dús, fülledt nyári réten

Lassan, pihegve mászna

Szép, szűzi tó fele,

Mohón reszketve ajkam

Úgy kúszik selymesében

Mélyillatú hajadnak

Fehér válladra le.

A szemed ne emeld föl,

Életberántó fénye

Zavarná most a szívem,

Ki rőt vágyam tüzén,

Magagyújtotta máglyán

Ma lelkesen elégne:

Őrjöngő tűzimádó

Módján szédült legény.

Ó, hadd ölellek által,

Mint ritka aranyércet

Olvasztók forrósága,

Te, csókok ércere!

Vakult szemeknek ég itt

Ezerfárosznyi végzet,

Én éber toronyőröm

Kábulj te is bele!

1923. márc. 25.