HÍD ALATT

Patkány, szeretlek: tégedet szerelmes,

Vad csatlósként a Vágy azon űzet,

Hogy párod összemard, ha nem figyelmez.

És szabad vagy, nem mint a félszüzek,

Kik súnyi koldusként az ékszerekhez,

Ragyogó csókhoz fűzik lestüket

S éjjel reszketve gyújtnak tolvaj-lángot,

Sovár-lihegve pusztító tüzet:

Fegyencmunkában izzadnak majd - pállott

Szív lelküket, pállott ágy testüket

Verejték-vérrel marja meg, mint áldott

Lány vitriollal hűtlen kedvesét.

Patkány, szeretlek: mindazt megcsinálod,

A csókcsodát, mi tőlem csak beszéd.

Nem asszonyom volt s fáj, hogy messze szállott,

Mint loholó bolond előtt az ég,

S égő rózsát csókolnom bús karomra,

- Veszett ebként, mely rágja friss sebét -:

Ölelni vágyja s nem hajt irgalomra

(Bakó ha méri ártatlan fejét).

Patkány, szeretlek s nemsokára jobban,

Ha megfulladtam s lakmárzol setét

Szemű pároddal rothadó husomban.

1923. máj. 14.