KÖLTŐSZERELEM TEREMTŐ ESTJE

Az erdőben elülnek már a varjak

És lelkemben a sötét gondok is.

Szűz Hold csókolgat száz rügyező gallyat

S ujult szerelmet fehér arcod is.

Most minden: erdő, rét s az ég is hallgat.

S hallgatnak most a büszke dalok is.

De vége lesz e csoda végtelennek,

A Nap, a küzdelem kikél s hamis

Gondok, varjak szöllőkre, szívre kelnek,

A Hold lehull és véle álmom is.

A hajsza jön, a hajsza krajcáros, bús

S az estét várom: új holdat teremtsek.

Isten vagyok s a leghitványabb koldús!

1923. ápr. 26.