TANULMÁNYFEJ

Mély szürkeségbe szédült át a reggel.

A kocsma terme sápadt, búskomor.

Dús polcain a sűrű alkohol

fondorkodik nagy, tarka üvegekkel.

Benn férfi ül s nehéz, vörös kezekkel

flaskót dédelget s dünnyög, vagy danol;

földszín bajszán leperg a drága bor;

tört száraz tófenék az arc, de ember.

Zsíros haján rossz bőrsüvegje roggyan,

nyakán csúf ér dagad meg egyre jobban,

agyán pihennek elfáradt borok.

Ködlepte, síkos szemsikátorában,

véres kövön a mámor tántorog.

Csak ül. S alakján bárgyú lomhaság van.

1922. nov. vége/1924