RÖVID ÓDA A KELŐ NAPHOZ

Ó örökszép Nap, te erős, hatalmas

Antik istenség, örökifjú Élet!

Fellobog most dús ereimben orcád,

Zendül a vérem.

Fölkelő Nap, nem borulok elődbe,

Rég-pogányossan dalolok Neked most,

Égfelé tartott tenyerekkel, arccal

Állok előtted.

Őseink, ó ládd, Neked áldozának,

Mért hagyod hát el megesett Hazámat?

Adj erőt e bús magyarokba, Élet!

Élni meg élni!

Ősapámnak bús fia lettem én is.

Rám örökségnek csak a Név maradt már,

S én köszöntlek: ím kiiszom Nevedre

Friss-vizü kancsóm.

1922. aug.