VÁRAKOZÁS

Alszik a vár, elhagyatott. Kong a terem, fojt a magány.

Porbelepett ó-aranyos oszlopi közt lóg a falán

Sok fekete, ódon, öreg hősi vezér, ősi alak

Képe s a vár elhagyatott. Állnak az ősz, néma falak.

Kincs, arany és drága ezüst. Szellemeké mind e halom

(Szívem e vár.) s alvad a bor, ízzik a Vágy ravatalon.

Mennyezetes, szép nyoszolya, rajt’ a selyem csókra terül.

Őrzi merev isteni nő, friss mosolya is merevül.

Nesztelenűl dús, puha, lágy szőnyegek is fekszenek ott,

Mint a mezőn elfeledett, hóbefedett, árva halott.

Udvaron egy mélyvizü kút, rátüz a Nap, habja vakít

S alszik a vár, elhagyatott, mint a halott. Vár valakit.

1922 első fele