VÁGYMAGAM A HOLD ALATT

Be jó az éjben bátoran menni,

Be jó az éjben egyedül lenni;

Bús tavaszi éjjel

S borusan járni szerte-széjjel.

Ha a Hold szunnyad, szellő se rebben,

Virágok nyitnak elfeledetten,

Tüzes, tüskés rózsák,

Ölelik a Föld takaróját.

Elhaló hárfák titkos zenéje

(Ez éj a lelkem örökös éje)

Hűs tavaszi éjjel

Sirat Valakit bús szeszéllyel.

Messze vidéken - ismerős tájon

Éjjel bolyongok. - Senki se szánjon!

Hisz ez az én kertem

S bünhödnöm kell, mert nagyot mertem.

Belépni mertem, szétnézni benne:

Kóborgó Vágyam ha nyugtot lelne!

Szelid, csöndes éjjel.

S bolyongok benne szerte-széjjel.

1921. nov. 26.