ÖSSZETÖRT SZÍVEM...

Összetört szívem bús kesergője

Csókot kért tőled, néma halott,

Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,

Boldogan virulsz, ahol vagy, ott.

Oh! ha leszállnál a magas égből

S lelkem akarnád vídítani,

Könnyem, mely most hull sűrűn szememből,

Nem volna tovább mért ontani.

Vagy ragadjál ki, hő szerelmeddel

Földi posványság csápjaibul,

Várlak epedve, kedvesem! jöjj el!

Szánd meg a könnyem, mely egyre hull.

Összetört szívem bús kesergője

Csókot kér tőled, néma halott.

Nem szeretsz már te, nem hallsz felőle,

Nem kellesz nékem, oh! átkozott!

1921. márc. 28.