A HALÁLRÓL

Vas-öltönyben előttem áll

A szomorú, néma halál.

Hideg csókja

Nem izgatja

Sóhajtó kebelem.

Dörrenés s nem él az élet,

Futó ábránd, a multé lett.

Nem marasztja,

Már eladta

Hevítő szerelem.

Előttem áll s torkon ragad!

- Életmentő hát nem akad? -

Tovább nem vár,

S én? - megyek már

Siratva életem.

1921. ápr. 11.