Éj

Jaj, ne suttogjak fölösleges szót

ebben a titokillatú éjben.

Könnyű, átlátszó sejtelmek szállnak

az egyik jegenyétől a másikig.

Egy leány a tóba lép: meztelen

combján csurran a holdfény.

Micsoda kinyújtózott, kék villogású

gyönyörű tó vagyok!

Közelről távolba húzódik,

távolról közelbe húzódik a sóhaj.

S ájultan fürdetem, locsolom,

ringatom a belémhullott világot.

1929. május 25.