SZEGÉNY VAGYOK...

Szegény vagyok hozzád,

Szerethetnél mégis,

Én szeretni foglak,

Ha szegényebb léssz is.

Megélnék én veled

Még a kősziklán is,

Megnyugodnám veled

Csak egy párnácskán is.

Nélküled mit érne

Világ gazdagsága,

Csak börtönt éreznék

Fényes palotába’,

Koporsó párnáját

Puha selyem ágyon,

S még sem adna nyugtot

Hajh! az örök álom.

1858