Május A tiszta örvendezés dícsérete

Bús alkimista, mit nekem a kincsek!

Kihúnyt a tűz már és kihűlt a lombik,

Vídám, vídám szeretnék lenni holtig,

hogy fénnyel minden élőt szembe hintsek.

Itt künn zenél a friss májusi lomb, víg

nyikordulással nyílnak a kilincsek

s a fülledt kamrákból kibújva, nincs seb:

akár a fák, a lélek is kibomlik.

Eszembe jut sok kapzsi vágy, mi kár volt,

és jönnek nők is, karcsúk, vagy molettek,

és egy-egy emlék is, mely szép, habár holt.

Szívemet, melyből ádáz harcok ettek,

most elringatják hűs, körülhatárolt,

együgyű tócsák: langyos kis szonettek.