Emléksorok [1]

I.

Pelyhes pillanatok

Ó, szavak, csudaröpke, ritkatiszta

pelyhes pillanatok, mikor szerelmem

szép nevét finoman, bohón kiejtem!

Mintha száz meg ezer kanári szólna-

csengne, száz meg ezer rigó fütyülne.

Hát mikor valahány beszédes, édes

vallomásaimat rezegve hintem,

csöppentem le a zizzenő papirra,

frissen, mint ibolyát, vagy reggelente

tépett, hamvasüdén szedett gyümölcsöt

és szamóca-szaguk van és lehajló

zsenge zöldjeiken még csüng a harmat...

II.

Kirándulás

Istenek kacaja hullott a napsugárban.

Zizegett a mennybolt selyme.

Én almavirágot tűztem a hajadba.

Fűszálból gyűrűt fontam az ujjadra.