II. Gondoljon a világ akármit

Gondoljon a világ akármit,

Az emberek gunyoljanak;

Büszkébb szivem van, hogysem értük

Félénken cserben hagyjalak.

Kiket a vak tömeg szokásból

Szépeknek, jóknak ünnepel,

Nem tudnak oly forrón ölelni,

Mint te, midőn hizelkedel.

S a kikre írigykedve néznek

A dőrék, nem oly boldogok,

Mint a minő te vagy szerelmem,

Ha szomjas ajkam csókolod.

Óh, áldhatná sorsát akárhány,

Ki most lenéz negédesen,

Ha oly lánykát találna, mint én

Benned találtam, édesem!