A bujdosók

Coetusque vulgares et udam Spernit humum fugiente penna. HORATIUS

Maradjatok, világi jók!

Nem kell jutalmatok.

Szolgáljon más! E bujdosók

Feladnak rajtatok.

Mutasd, gonosz Szerencse, már

Hatalmad ostorát;

Öntsd ártatlan fejekre bár

Csapásid záporát.

Ne szánjad érző szíveket,

Légy bármi mostoha:

Ez eggyetértő lelkeket

Le nem nyomod soha!

Törd öszve, jer! sajkájokat

Öntsd újra mérgedet;

Indítsd fel a mély poklokat,

Töltsd bé vad kedvedet;

Jer, minden földi szörnyeteg,

Jer, álld el útjokat;

Okádj te, égi fergeteg,

Ordítva lángokat;

Halomra régi székiből

Omoljon a világ: -

Erkölcse szent ösvényiből

Míg él, egyik se hág!

(1810-es évek körül)