A hazai nyelv és tudományosság

(1820)

Nec virtute fuit, clarisve potentius armis, Quam lingua, Latium... Laurea facundis cesserunt arma togatis.

Tekints, ó Nemzetem! neved új díszére,

Tekints hív munkásid serény erkölcsére;

Figyelmezz költőid szíves énekére, -

S nézz derülő napod hajnali fényére.

Bízván nagy istened régi jóságában,

S nem csüggedvén a sors kemény ostromában,

Lásd, mely helyet foglalsz a népek sorában,

S mit várhatsz az idők további folytában!

Kijövén elődink hét fejedelmével,

Megráztad Európát karod erejével;

S harcolván, küszködvén Ozmán vad népével,

Megváltottad újra bajnokid vérével.

De lehet máskép is tetszenünk az égnek;

S ha pályája szép hírt hoz a vitézségnek,

Van még több útja is az emberiségnek,

Melyen templomához jut a dicsőségnek.

Bételt rég a világ tetteid hírével;

Tudja, mit végezhetsz fegyvered élével.

Mutasd ma, hadd lássa, mit tehetsz elmével -

Győzz meg minden népet nyelved szépségével!

Róma - végét látta nagy birodalmának;

Árnyéka sincs többé szörnyű hatalmának:

Hódol a föld ma is Tullius szavának,

S Máró, Flakkus, Názó mennyei lantjának!