A szerencséhez

Mit kecsegtetsz, ál Szerencse?

Nincs nekem veled közöm.

Nincs, ki lelkem megrettentse;

Enmagamba költözöm!

Nevelés rossz maradéka,

Félre, minden félelem!

Cátó felséges árnyéka,

Jer! te, csak te légy velem!

Lássa véres tetememnél

- - - - - - - - - - -

“Van magyar még, ki ma sem kél

A halállal alkura!”

Te, kit e bánatos elme

Meg nem fog, de vélve vél,

Égnek földnek fejedelme!

Add meg, amit még remél;

Add, hogy méltatlan halálom

Ébreszthesse népemet!

Ó Hazám!... Ím felajánlom

(Ah! fogadd el) éltemet.

(1795 körül)