Három töredék

I.

Az Egy szerencsétlen ifjú sírjánál első strófája egy teljesebb

 kéziraton a következő nagyobb töredék második strófája:

És megnyitá!... Ne sírj, ó szűz!

Szüntesd szemednek záporát.

Ne háborítsd, ó drága szűz,

Barátom nyúgovó porát!

Őnéki megnyitotta már

Révét a jóltevő halál:

A mí hajónk habok közt jár,

S nem tudjuk, partot hol talál!

És most azért sohajtanak

Ott szenvedő barátjai:

Hogy együtt nyúgodhassanak

Hamar mindnyájok hamvai.

Letette minden terheit,

Nem csüggnek láncok karjain;

Nem várja Bécs kegyelmeit -

Az ég segíte kínjain.

Megesküdt ellenséginek

Nem érzi már irígy dühét

S hatalmas üldözőinek

Mosolygva nézi mennykövét.

II.

Egy másik lapon:

De szűnjenek már jajjaink,

Ne háborítsuk hűlt porát,

Ne vádolják panasszaink

A minden élet eggy urát.

Elűzi majd a jobb idő

Ügyünk setét homályait,

Kifejti s délre hozza ő

Sok szenvedésünk titkait.

III.

Az Egy szerencsétlen ifjú sírjánál második strófája egy kéziraton így folytatódik:

Hazámnak egy jobb gyermeke

Fekszik hazátok széliben,

De hangzik most is éneke

A nagy Dunának mentiben.

Nyúgodjanak bár hamvai

E messze tartományokon,

Él híre polgártársai

Emlékezet-táblájokon.

Nevének fénye, míg Bihar

Fennáll, homályba nem menend;

Ragyogni fog, míg a magyar

Magyar s szabad polgár leend.

(1795)