Egy híres verselőre

Irja szünet nélkül, s kötetenként küldi világra

Verseit, és fennyen hirdeti Gomba Mihály:

Mely szaporán, mi hamar kel az ő strófája; mi könnyen

Foly neki százanként, és mi kevésbe kerűl.

Gomba! ne kérkedjél. Hamar elvész, a mi hamar kész;

S a mi kevésbe kerül, többnyire nem sokat ér.

(1790 körül)