HATODIK KIBEN AZ SZERETŐJÉTŐL VALÓ ELVÁLTÁN KESEREG, FÉLTVÉN, ÉS ITT AZ LELKÉHEZ IS HASONLÍTJA

1

Az mely keresztyén hű, s kiben nincs hamis szű,

lelkét ördögtől félti,

Nem csuda, én is hát hogy féltem Céliát,

midőn gonosz késérti,

Mert csak ő az lelkem, csak ő jóm énnékem,

éltemet ő segéti.

2

Óh, siralmas szállás, kit keserves válás

szegény fejemnek rendelt!

Immár hová légyek, s ölemben kit végyek,

ha szántalan bú terhelt?

Óh, szerencsétlen nap, ki elragad és kap

attól, ki híven kedvelt!

3

Szerelmesétől vált, nem csuda, az halált

hogyha fejére kéri,

Mert bújában halál orvosságot talál,

fájdalma végét éri,

De az szörnyű válás végtelen kínvallás,

szívét örökké sérti.