ÖTÖDIK KIBEN AZ CÉLIA SZERELMÉÉRT VALÓ GYÖTRELMÉRŐL SZÓL, HASONLÍTVÁN AZ SZERELMET HOL MALOMHOZ S HOL HARANGHOZ

1

Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem

búmra most malommá lett,

Hol mint gabonáját, éngemet, szolgáját

szép Céliával őrlet,

Siralmam patakja az kereket hajtja,

kin lisztté létig töret.

2

Ím, az nagy szerelem miatt búsult lelkem

már szinte haranggá lett,

Kit szerelem bennem félen vér ellenem,

rám támadván amellett,

Azért kong jajszóval, zúg fohászkodással

szegény, nyugalma helyett.

3

Mint egy kristálykövet soha el nem törhet,

noha éget, verőfén,

Úgy az én szívemet, noha vall gyötrelmet,

el nem rontja tüzes kén,

Csak gyúl szegény s hevül, mert szertelenül fűl,

mint kristály, kit süt hév szén.

IN EANDEM FERE SENTENTIAM

1

Kiáltok, csak bolygok, mint megszélhűdt ember,

Mert belöl égek, mint tűzben száraz kender,

Gondom, búm, veszélyem véghetetlen tenger.

2

Paradicsombéli szépség ábrázatja,

Virágzó szép tavasz képe állapatja,

Szépségnek s nemcsak szépnek magát mondhatja.