[MÁSODIK] UGYANAKKOR, HOGY MEGKEDVELI CÉLIÁT, EKKÉPPEN KÖNYÖRÖG MINDJÁRT NÉKI, HOGY KEGYES SZEMEIT REÁ VETVÉN, VÉGYE BÉ SZERELMÉBEN S VIDÁM JÓ KEDVÉBEN

1

Két szemem világa, életem csillaga,

szívem, szerelmem, lelkem;

Kinek módján, nevén, szaván, szép termetén

jut eszembe énnékem

Régi nagy szerelmem, ki lőn nagy keservem;

végy szerelmedben éngem!

2

Reménlett jóm, kincsem, mi örömmel hintsem

én ez árva éltemet,

Ki csak terajtad áll, s nálad nélkül halál,

csak tőled vár kegyelmet,

Hogyha útálod azt, ki téged néz s virraszt,

s magánál inkább szeret?

3

Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek,

harmaton hogy nap felkél,

Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad,

reggel, hogy elmúlt éjfél,

Újul zöld bokor is, de nékem akkor is

gondom csak merő veszél.