NEGYVENNEGYEDIK INVENTIO POETICA: GRUES ALLOQUITUR, A DARVAKNAK SZÓL

ugyanazon nótára

1

Mindennap jó reggel ezen repültök el

szóldogálván, darvaim!

Reátok néztemben hullnak keservemben

szemeimből könyveim,

Hogy szép szerelmesem jut eszembe nékem,

megújulnak kínjaim.

2

Látom, utatokot igazítottátok

arra az ország felé,

Azholott az lakik, víg szívemet aki

őmagánál rekeszté.

Valaha énrólam, ki híven szolgáltam,

vallyon emlékezik-é?

3

Bujdosom, mint árva, idegen országba

veszettül, mint szarándok,

Ruhámban sötét színt, szívemben szörnyű kínt

viselek én, úgy gyászlok,

Szárnyam nincs, mint néked, kin mehetnék véled

ahhoz, akit óhajtok.

4

Szárnyad vagyon, repülsz, szinte ott szállsz le, ülsz

földében, hol akarod,

Te szomjúságodot szép forrásból csorgott

tiszta vizével oltod,

Örömem környékét, az ő lakóhelyét:

Paradicsomot látod.

5

De ne siess, kérlek, tőled hadd izenjek

néki rövid beszéddel,

Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet

mellyedre fel véremmel,

Kin megesmérhesse, hogy csak őérette

tűrök mindent jó kedvvel.

6

Ádjon az jó Isten néki egészséget,

víg és hosszú életet,

Mint mezők virággal, tündökljék sok jókkal,

áldja mindennel őtet;

Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál,

s keserüljön éngemet!

7

Sok háborúimban, bujdosó voltomban,

midőn darvakat látnék

Szép renden repülni s azfelé halanni,

hol szép Julia laknék,

El-felfohászkodván s utánok kiáltván

tőlük én így izenék.