HUSZONKETTŐDIK KIT EGY NÁSFA FELETT KÜLDÖTT VOLT SZERETŐJÉNEK, KIRE PELIKÁN MADÁR VOLT FELJEGYEZVE

az “Bys ty wiedziala” nótájára

1

Ímé, az pelikán az ő fiaiért

Mint szaggatja szívét azoknak éltekért,

Csak hogy élhessenek, szívéből ont ő vért.

2

Tekinthetdsze mellyét, nézd, mely igen véres,

Fiaihoz szíve mégis mely szerelmes,

Hogy meghalni értek kész és nem félelmes.

3

Ez oktalan állat ha ezt cselekeszi,

Én hát szeretőmért szánjak-é szenvedni,

Ki szerelmemet szerelmével fizeti?

4

Megvagyon jutalma én szolgálatomnak,

Nem mint az pelikán szörnyű halálának,

Ki életét kárban adja fiainak.

5

Azért, életemnek kinyílt szép virága,

Légyen már csak néked egyedül ajánlva

Az hív szolgálatomnak teljes mivolta.

6

Viseld egészséggel ez kis ajándékot,

Ne nézd ez kis dolgot, de nézd te szolgádot,

Ki te szerelmedért mindent hátra hagyott.