TIZENEGYEDIK BORIVÓKNAK VALÓ IN LAUDEM VERNI TEMPORIS

az “Fejemet nincsen már” nótájára

1

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,

Mindent egészséggel látogató ege,

Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

2

Te nyitod rózsákot meg illatozásra,

Néma fülemile torkát kiáltásra,

Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

3

Néked virágoznak bokrok, szép violák,

Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,

Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

4

Mert fáradság után füremedt tagokat

Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,

Új erővel építvén űzéshez inokat.

5

Sőt még az végbéli jó vitéz katonák,

Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják,

Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.

6

Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,

Ki vígan lakozik vitéz barátjával,

Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.

7

Újul még az föld is mindenütt tetőled,

Tisztul homályából az ég is tevéled,

Minden teremtett állat megindul tebenned.

8

Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,

Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből,

Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!