Töredékek az Iskolai füzet-ből 1936-1939

Mint a gróf ki inasát

nem is embernek tekinti,

hanem valamilyen gépnek,

és ha ember: annál rosszabb:

kevésbbé használható...

*

A gleccserek kékesfehéren

csillognak a délsarki tenger

mélyfekete vizében.

Magány, határtalan magány.

Alattunk mélyen az örök jég.

*

... ahogy magáról az esőt lerázza,

mint keresztvizet egy dacos pogány,

kinek nem csillapul parázna láza,

bár a megváltás cseppje homlokán...

*

Lehet-e élni evvel a szeszélyes

érzékenységgel, evvel a bolond

reszketegséggel ebben a veszélyes

világban...?

*

Az alkony fagyos ollajával

lenyirta sörényét a napnak,

aranysörényét - most kopasz,

sima fejü...

*

Üljünk el hát rossz szivünkkel

s egy-két szomorú szivünkkel...

*

Mint szürke lovacska a hámba,

bebujok a szürke ruhámba.

*

Fogarason egyedül

megtanultam görögül.

*

Oly messze vagyok hogy már a szavam,

ugy tetszik, nem is lehet érthető

s magam is néha ugy nézem magam

mint régvalót akit a temető

takart el, s már csak az emlékezet

tud róla, melyben élő és halott

egyformán jár s kél, s olykor azt hiszed,

a holt is él, és viszontláthatod,

ha visszamégy a régi helyre, hol

annyiszor láttad azelőtt! De én...

*

Beteg vagyok, éves beteg,

nemcsak hogy elcsüggedek

A világtól elzárkózom

Levegőmben nincsen ózon.

*

Hadakozom a világgal s idővel

Óriásoknak szegülök ellene

Jégverésben állok meztelen

malmok acélzugását hallom

s remegő ujjaim közt görcsös tollam

szalmaszálam, egyetlen fegyverem

Magyarságom naiv gőgje fogytán

De magyarság eredendő veszélyi

fejem körül feketén tornyosodván,

szavaim súllyal és kínnal teremnek,

mint bölcsek szemén a nehéz könnyek,

vagy sűrü mézga a beteg fa odván.

*

Jönnek a rémségek

. . . . . . . . . . . . . .

Itt senki

senki, senki

senki, senki, senki

nem kivánja

. . . . . . . . . . . . . .

Mondd nékik,

ne felejtsék el,

hogy tele az élet

gyönyörüséggel...

*

Messze van innen az Óceán,

messze van az északi tenger,

messze vannak a friss szelek

(messze van a Szabadság)

*

Szólnak róla, de még egyelőre

nem emelkedett törvényerőre...

*

Vesszenek az Eduárdok!

*

Vérmező hollói

mondják: Kár, kár, kár.

Mért irod ezt versbe?

Sok vers irta már:

Kár, kár...

Szived nyugtalan volt

életed bohó

Rosszkor voltál félénk

és rosszkor mohó

Óh, óh...

*

Vörösréz az ablakon

Sárgaréz a falakon

(az esti nap)

*

Ha szeretnél, akkor szeretnél

*

Voltál étkem és borom

Szeretőm és doktorom

Kisasszonyom, asszonyom

puha meleg bársonyom

aranyom

*

Futsz.

Szinészkedni tulságosan

tudsz.

*

Tudod, mi áll előttem?

A fulladás.

*

Már alkonyul az életem...

Kellene még egy szerelem!

***

[BABITS MIHÁLY VERS-ÁLMA]

Voltam édes sörte pörte

szélsöpört utcátokon

voltam alma, voltam körte

eltünő íz szátokon.

1941. márc. 31.