Töredékek

S őrült kaszás gyanánt a vad Halál

a gaz helyett virágokat kaszál

*

Vörösbort vérből és könnyel vizezve

adjatok a királynak

1914-1918

*

Künn kacag enyhe, tarka nyár

de bellül a szigoru tél nyög

agyamban mér és kalapál

szigorral egy iszonyu mérnök

ó rettenetes ez a tél

vonalakkal egyszinü tábla

ó zsarnok és rab aki mér

iszonyú a sivatag ábra

Különös, belső mérnök ez

esze van, de mégis gép csak

vakon kalapál és szögez

és minden ötlete jégcsap

Én vagyok, mégis idegen,

lélek, noha lelke nincsen

s bár puszta eszközöm nekem

ő tart iszonyú bilincsben

Kis gyermek voltam, kis fiu

s a mérnök maga is az volt

és játszva tervezett s hiu

diákos örömmel rajzolt

S én még biztattam: „Jer diák

tervezz [nekem egyenkint] százat

és rajzolj nekem Indiát

kifesteni mappa-tájat”

De később azt mondtam neki:

„Rajzolj egy kertet utakkal

lelkem a szellő beveti

szellőröpítette maggal

Jól mérd ki az ágyásokat

hogy a burján föl ne verje

s ha kedvesem meglátogat

1920 körül [?]

*

Hogy épited a falat újjá?

De a virágok már virulnak,

miket letapostak a csizmák

hátamon

*

májusi madarak füttye

majd fölveti a dombot

*

Nekem a tenger városok

kupola-bugyborékaikkal

csak látomások, szemtelen

torony-hullámaik hiába

feccsentik égnek

1923

*

Dombom, gömbölyűség

kertem, gyönyörűség

áldjon a derűs ég!

1924

*

Ma éjjel

mi uj jel

tűnik föl az égen?

Mi zúg ugy?

Az ég egy

nagy fekete tábla

1926 ősze

*

Hadd énekeljem meg kedvesemet,

amint a szilvát szedi

nem mint Éva hajdan

*

Óh, milyen jó az ember

És nemcsak a büntetéstől félnek;

nem tennék meg akkor se ha tudnák,

hogy teljesen büntetlen maradnak.

Nem! nem! ők nem tennék!

Vagy talán én megtenném?

Nem tenném!

*

E kutya homloka, mint egy nagyszerű

épület...

*

A nagy szélben a ponyvaszékek

földagadnak, mint a vitorlák.

*

S úgy képviseli az embert, mint egy pár

spanyolfal mögé állitott cipő

*

Minden éjjeli virág fehér.

*

Tavasszal mikor még alacsony

a mezők füve,

már ott sárgáll a kankalinok

népes serege

*

Mint egy alkalmazkodó,

Rugáshoz szokott zsidó

*

Az álom, ki semmit se tisztel

aki nem ismer semmi szentet

*

- Isten fizesse meg!

- Isten hallgassa meg!

1927. aug.

*

az Isten oly mágus

ki csodákat tesz, de

meg nem magyarázza

1928

*

Én már nem élek, régen meghaltam már

(Szívemben esztendők tudják hogy nem lehet

egyszerre élni és szeretni)

*

Égi hid

De te hidd

mert a hit

üdvözit.

*

Mint jóbarát, aki közel lakik

meglátogat gyakorta a halál.

1931

*

Morajait és illatait

az örök tengernek néha már

messziről érzem.

*

Sok kin gyötör álmomban és félébren

de az most kezd múlni

s elhalványúlni

e nap növő fényében

Boldogúlt ifjuságom

kikél a sírból érted.

1932

*

Dobd inkább azt a poharat a földre

melyben az emberek emléke van,

hadd folyjon el a füvön szétömölve

hol semmivé száritja sugaram.

*

A madár csapkod szárnyaival.

Bőven buggyan belőle a dal.

Ugy látszik, mintha játszana csak.

Óh rettenetes!

Óh rettenetes!

Dalol, dalol, s ide-oda csap.

Ki vagy, ki vagy, hogy játszani tudsz?

Veszély fenyeget, de mégse futsz.

1934-1941

*

Minden rossz ha vége rossz:

és az élet vége rossz...

Mit csináljunk, emberek?

Hazudjunk-e egeket?...

Ne hazudjunk, emberek!

Keressük az egeket!

Talán van még valami...

Be nehéz kimondani!...

*

Előbb az orgona nyílott, azután az akác.

S megszólal nemsokára hárfája a jázminoknak.

Jó lesz némán ülni a dombon.

Páncélomat kibontom.

Lelkemig fúj a szél, s a karcsú kóristák inognak.

Vendégek jönnek-mennek, és jön és megy az élet.

Én már csak így maradok, nagyon sokat tudok.

*

Emlékjelül eszméid győzedelmét

láttuk, vagy képzeltük csak, kelni már

sirod fölött... Ugy tündökölt az emlék

mint a tükörben égő napsugár.

*

Azért az élet megy tovább, noha

az emberagyból született vasak

emberagyakba visszaszállni készek.

Gépek ítéletnapja fenyeget.

De lásd, azért az élet megy tovább.

Sohasem volt a mainál vitézebb.

A beteg agy, a barbár tudomány,

higgadtan mint az öngyilkos esze...

*

Diákkoromban, örökké magamban,

szép utak hátán szabadon bolyongtam

Duna mentében, Tolna vármegyében,

meg-megpihenve eperfák tövében.

Égen a felhők, s a földön a földek

kockás kendői nyúltak és terültek,

nyúltak, terültek, köribém kerültek,

még a földek is szinte fölrepültek.

*

Oh be szeretnék verset írni, mint egy

diák ahogy irkál

kinek más terve vagy korlátja nincs egy

üres ív papirnál...

*

Egy patkány, mint egy hirtelen

mozduló kéz árnyéka, surran...

*

Az a férfi-őrület:

Se veled, se nélküled.

*

A pók utakat csinál magának a levegőben.

*

Az öröm szirmai leesnek, de alattuk érik már a gyümölcs.

*

Egy rejtelmes varázsu sipszó:

valami Circe vagy Kalipszó.

*

Öregek módján, mint a mézet

üvegen át - azaz hiszen

nyitva az ablak, s minde szépet

én tárt vonatból élvezem

Szemed és fogad fehére

hármas fényjelt vetett felém

vonatnak

a lejtőn fölszaladnak

bolond bocik és barikák

1937

*

Fáj nekem hogy fájok neked

De arról én nem tehetek

1938-1940 [?]

*

Valamikor nyugodtabb voltál:

jött ami jött, te nem siettél!

Mi lenne ha kávéd helyett

bölcs tejet innál, s lefeküdnél

*

Engem nagyobb sírás feszít ma

olyan sírás hogy hol egy csöpp a földre

hull könyeiből, könyek fája nőjön

és könyet záporozzon minden ág

*

Ady mondta: nem szabad sohse sírni

és mégis mennyit sírt szegény -

Nem őszintébb vagyok-e én?

*

Az a baj hogy túl sokáig éltem,

soká éltem, soká haldokoltam.

***