Áldás a magyarra

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.

A haza, a haza egyenlő volt mindig

ezer év óta már, és mindig az marad,

mert nem darabokból összetákolt darab:

egytest a mi hazánk, eleven valami!

Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.

Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.

De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,

futni kezdett a vér elapadt erébe.

Visszakapta ami soha el nem veszett.

Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,

bár a világ minden fegyvere őrizze.

Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,

de leghatalmasabb mégis az igazság.

Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:

nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,

Magyarok se lettünk pusztulni hiába,

hanem példát adni valamennyi népnek,

mily görbék s biztosak pályái az égnek.

Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,

hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:

igy élj, s nem kell félned, veled már az Isten.

Kelnek a zsarnokok, tünnek a zsarnokok.

Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.

Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,

és jön az igazság, közelebb, közelebb...

1938. nov. 2-6.