[Világon való bujdosásaimnak...]

Világon való bujdosásaimnak

esztendeit szaporitani tetszvén

az én bölcs istenemnek,

engedné bár, hogy élvén élni bírjak

s ne legyen fáradt törzsem ága fösvény,

sőt holtomig teremjek.

De ahelyett kórokkal és sebekkel

ver ezerféle tarka nyavalyákkal,

se vége már, se hossza;

uj ostort vesz kezébe minden reggel

s versenyt gyötörve a komisz világgal

kinjaim sokszorozza.

Ki mondja még hogy életem unalmas,

mikor a saját testem hoz naponta

meglepetést, kalandot,

veszélyt és harcot, hősies vagy aljas

kinok élményét, s a vak unalomba

váratlan szürnyű hangot

visit minduntalan, uj iszonyoknak

tárva utat birodalmába, mignem

keskeny szobám kitágul...

1940. okt.